A nagy kékség

Sok évvel ezelőtt láttam Luc Besson filmjét. Nagy hatással volt rám akkor, érdekes lenne újra megnézni. Volt benne egy jelenet, amikor az egyik szereplő hálószobájában a fal hullámzott mint a tenger. Hogy mennyire volt kulcsfontosságú a film szempontjából azt nem tudom, de nekem ez a kép jut először eszembe, ha szóba kerül "A nagy kékség".

Úgy látszik, túl régen volt szerencsém utoljára a nagy kékséghez (az igazihoz), de mostanában folyton ezekkel a halas-vizes dolgokkal bíbelődöm. Bár ha jobban belegondolok, akkor régebben is. Például egy munka még a mesterképzős időkből:

Egész sorozat készült ezekből a tengeri herkentyűkből, nagyon szerettem volna megragadni valamit az élet eredetéből, abból, hogy az élet bölcsője ,a kezdet kezdete az ősóceán.
Vagy itt van a kedvenc ablakom két évvel ezelőttről, ez is víz csak egy másik, a Nílus. De a lényeg ugyanaz, víz nélkül nincs élet.

Folytathatnám a sort hosszan. Lehet, hogy egyszer elszánom magam, összeszedem a fotóimat és csinálok egy visszatekintő  sorozatot. (Majd novemberben, amikor már három napja esik és ráül a köd a lélekre...) Most viszont nyár van és a ma délelőtti monszun ellenére én még mindig víz (tenger)közelbe vágyom. Ezért most szépen sorban a legújabbak először részben:

 

És végül egészben: