2011. április 16., szombat

Akit az üveg füstje megcsapott...

Az üvegnek nincs füstje de a lassan szenesedő faformának, amibe az üveget fújják, nagyon is.

Amikor fölvettek a Kisképzőbe, kicsit tétován álltam az üveg szakhoz. Nagyon tetszett az üveg mint anyag, de ugyanannyira tetszett (sőt jobban) egy csomó más is. Sorsom az első tavaszi üvegolvasztás ("hutázás") idején pecsételődött meg. Két hétig az üveg körül forgott a világ. Különleges dolog történt nálunk, mi is különlegesek lettünk.Tanárok, diákok, külsősök zarándokoltak le az iskola pincéjébe, az utcára nyíló ablakokba járókelők hajoltak be. Mindenhonnan kíváncsi tekintetek fordultak a huta sárgásfehéren izzó szája felé, ahonnan a fúvók mézszerűen képlékeny, világító üveget merítettek a fúvócsövek végére, aztán pár perc fújás, húzás-nyúzás, vágás, ragasztás, pörgetés és egyéb után kész tárgyakat vittek a hűtőkemencébe.


Akkoriban még voltak gyárak, ahová hónapokkal előbb elküldtük a terveinket és nagy teherautó hozta a kész faformákat. Már az is olyan volt, mintha a Mikulás jött volna. Egy egész hegynyi forma között kutattuk a sajátunkat, kívülről mind kocka vagy hasáb, a  lényeg belül van. A terveinket először negatívban, fából esztergálva láttuk viszont.

Amikor használatba kerültek, bár folyamatosan vízben áztak, elkezdtek lassan szenesedni. Minden befúvott üveg egy vékony réteget leégetett a formából, terjedt a füst. Jellegzetes szaga volt, betöltötte a pincét. Azután fölért a földszintre. Lassan kúszott tovább emeletről emeletre. A tizedik nap környékén már az egész iskolában lehetett érezni.



Az üvegesek számára megállt az élet. Egyes órákról elkéreckedtünk, másokról ellógtunk, a huta egyszeri  és jövő márciusig megismételhetetlen volta mindent felülírt. Egyesek bukásközeli helyzetbe kerültek kémiából... (én)

Majd vége lett és jöttek ismét a hétköznapok. Az elkészült üvegeket meg kellett csiszolni, be kellett fejezni. A huta kihűlt, ismét rátelepedett a pincére a hideg, a por és a csend. A faformák vízben áztak és békésen gombásodtak. Várták, hogy egy év múlva esetleg ismét sorra kerüljenek....

(A képek az idei (2011.) hutázáskor készültek.)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése